Így működik a fax

Minden iroda elengedhetetlen kelléke a fax, mely képes arra, hogy hagyományos telefonvonallal összekötve egy távoli faxkészülékhez eljutassa egy papír tartalmát.
Hiába veszi át a fax szerepét egyre inkább az e-mail, bizonyos területeken a mai napig faxot kell használnunk.
 
 
A fax feltalálója a skót Alexander Bain, órakészítő, aki 1843-ban szabadalmaztatta a berendezést, amit elektrokémiai telegráfnak nevezett. Jelentősége az volt, hogy Morse távírójánál gyorsabb adattovábbításra volt képes. A találmánnyal Bain kivívta Morse haragját.
Az ősi fax a küldő és a fogadó oldalon is egy-egy ingát tartalmazott. A küldő oldalon egy fém kefe egy fémlapot söpört végig az inga lengésének megfelelően. A fémlap dombornyomott formában tartalmazta a küldendő üzenetet, és a kefe csak ott ért hozzá a lemezhez, ahol az domború volt. Az érintkezés pillanatában a fém kefe zárta az áramkört, amikor nem érintette a lemezt, akkor az nyitott áramkört eredményezett. Ez az elektromosjel-sorozat haladt át a távíró vonalon. A vonal végén egy hasonló inga mozgott egy kálium-jodiddal átitatott papíron, ahol az elektromos jelnek megfelelően reprodukálta az üzenetet. Ezt pedig úgy történt, hogy az áram hatására a megfelelő helyeken sötétbarnára színeződött a papír.
 
Frederik Bakewell 1848-ban másolós telegráfnak nevezte el találmányát, ami fém fóliáról továbbította a szöveget, úgy, hogy a fóliát egy henger palástjára terítette, amit egy fém tű tapogatott le. A felvitt festék szigetelő, a festék nélküli felület vezetőként viselkedett, és az így kapott elektromos jel rajzolta ki egy elektromosságra érzékeny papíron a szöveget.
 
Giovanni Caselli 1865-ben Bain találmányának továbbfejlesztett változatával Párizs és Lyon között elindította az első kereskedelmi faxösszeköttetést.
 
1881-ben Shelford Bidwell volt az első, aki az eddigi távmásoló készülékektől eltérően nem elektromos úton történő továbbítást használt, hanem a szelénium fényérzékenységére alapozott.
 
Arthur Korn1902-ben tökéletesítette Bidwell találmányát, úgy hogy a két oldalon lévő henger megegyező irányba egyenlő gyorsasággal forog, két villamosmotornak köszönhetően. A küldő oldal fény segítségével olvassa le az üzenetet, vagyis egy lámpa fénye hol sötét, hol világos foltra esve jut tovább, vagy verődik vissza. Az emögött lévő felületen a szelén a fényerősségtől függően vezeti az áramot és továbbítja a vevő felé. A vevő oldalon lévő hengeren fényérzékeny papír várakozik és az áram fényt generálva hol megvilágítja a papírt, hol nem.
 
Edouard Belin 1925-ben Belinographnak nevezte készülékét, amelytől már csak egy lépés a mai, modern faxkészülék.
 
1966-ban a Xerox Corporation elkészítette a „Magnafax Telecopiert”, mely forradalmi újítása abban rejlik, hogy az eddigiekhez képest megfizethető és kezelhető méretű.
 
Végigtekintve a fax történetét, minden modellben közös a forgódob, az ehhez illesztett, továbbítandó üzenetet, ami az esetek nagy részében egy papírlap. Emellett lényeges még a fény, és a fényérzékelő, egy lencse, ami képes ráfókuszálni a papír igen kis területére, illetve egy kar, ami a papírt „pásztázza”. Kihagyhatatlan a sorból a telefonvonal, ami továbbítja az üzenetet. A fogadó oldalon szükséges egyfajta íróeszköz, ami az üzenetet egy papírra „rajzolja”.
 
A mai faxberendezések már nem tartalmaznak forgódobot, de ugyanezen a mechanikán nyugszanak. Papíradagoló segíti a továbbítandó üzenet beolvasását, egy szenzor beolvassa az üzenetet, kódolja a fekete-fehér foltokat, majd továbbítja a telefonvonalon keresztül. A címzett oldalán egy másik készülék a papíron megrajzolja az üzenetet.
 
Az irodai faxok szabvány szerinti elnevezése CCITT (ITU-T) Group 3 Fax.
A Group 3 megnevezés négy fontos dolgot árul el a használónak:
-  A fax bármely más Group 3-as faxberendezéssel képes kommunikálni.
-  Vízszintes felbontása: 203 pixel/inch (8 pixel/mm).
-  Függőleges felbontása lehet
      o    standard, ami 98 vonal/inch (3.85 vonal/mm) vagy
      o    finom, ami196 vonal/inch (7.7 vonal/mm) vagy
      o    szuper finom, ami 391 vonal/inch (15.4 vonal/mm).
-  Maximum adatátviteli sebessége: 14 400 bit/másodperc (bps), de ez nagy zaj (zavaró tényező a vonalban) esetén visszaeshet 12 000 bps, 9 600 bps, 7 200 bps, 4 800 bps vagy 2 400 bps-ra.  
 
A faxok rendelkeznek egy CCD vagy fotodióda érzékelő tömbbel, amely 1 728 szenzort (203 pixel/inch) tartalmaz. Ezek a szenzorok képesek az üzenet egy teljes sorának vonalát egyszerre „látni”, beszkennelni. Ezt a vonalat úgy kaphatjuk meg, ha egy szövegre vízszintesen ráhelyezünk egy vonalzót, meghúzunk egy vonalat és ahol a vonal metszi a papírt, a betűket azaz a vonal, amiről beszélünk.
A szenzorok ezen vonal mentén a fekete és fehér mezőket figyelik. Ezt a vonalat 1 728 bitben határozhatjuk meg (vagyis 1 728 üzenet, miszerint ott fekete vagy fehér a dokumentum).
Normál módban egy dokumentumon 1 145 vonalat tudunk így meghúzni. Ennek megfelelően egy dokumentum teljes mérete 1 728 pixel/vonal x 1 145 vonal, ami közel 2 000 000 bit információ.
A Group 3 faxok a gyorsaság érdekében képesek a bitek számát csökkenteni különböző tömörítő eljárásokkal. A tömörítés lényege, hogy azonos színű bitek esetén, vagyis ha a vonal mentén csak fehér van, ami üres sor, vagy sorköz, a fax képes csak pár bit továbbításával kommunikálni ezt, a teljes 1 728 bit helyett.
 
A beszkennelt dokumentum bitjei a telefonvonalon keresztül indulnak el és érkeznek meg a fogadó faxberendezéshez.
A fogadó berendezés a biteket dekódolja, kitömöríti, és rekonstruálja a bitekben tárolt vonalak mentén.
 
Öt különböző típusú faxot különböztetünk meg a kinyomtatás módja szerint:
A faxok bevezetésekor a hőpapíros megoldás volt a legelterjedtebb. A hőpapírt különböző vegyszerekkel vonják be, melynek lényege, hogy ezek a vegyszerek hőre reagálnak, elszíneződnek.
A hőpapíros megoldás előnyei:
-                a hőnyomtató olcsó,
-                a hőnyomtatóknak nincsenek mozgó alkatrészei, kivéve a papíradagolót, így a meghibásodás lehetősége is kisebb,
-                a hőnyomtatókhoz nem kell tinta vagy szalag (így nincs ami kifogyjon) mert maga a papír tartalmazza a tintát is.
A hőpapíros nyomtató egyetlen hátránya, hogy a papír elszíneződhet, például hőnek kitéve teljesen feketévé válhat, ez előfordulhat nyáron a gépkocsiban hagyott papír esetén is.
 
A hőfilm esetén egy teljes oldal szélességének megfelelő szalag helyezkedik el a nyomtatóban, ami tintát tartalmaz. Amikor hő éri a filmet, ráolvad a papírra.
 
A tintasugaras fax (a tintasugaras nyomtatóval azonos elven működik).
 
Lézernyomtatós fax (a lézernyomtatóval azonos elven működik).
 
Számítógép nyomtató esetén a fogadó oldalán az üzenet nem kerül kinyomtatásra, hanem a számítógép memóriájában kerül eltárolásra, szükség esetén az ismert módon, hagyományos nyomtatón ez később kinyomtatható.
 
A faxberendezés használata nagyon egyszerű, a sikerének ez az egyik oka.
Amennyiben a készülék be van dugva az áramforrásba, rendelkezik telefonkapcsolattal és be van kapcsolva, csak a küldendő dokumentumra és a címzett faxszámára van szükségünk. A küldendő dokumentum elé az irodai etikettnek megfelelően érdemes fedőlapot készíteni, mely segít a küldemény célbaérésében.
A fedőlapon szerepeljen a fogadó neve, faxszáma/telefonszáma, a küldöm neve, telefonszáma, faxszáma. Érdemes feltüntetni továbbá az üzenet tárgyat és a küldendő oldalak számát.
Ezután a küldendő dokumentumokat be kell helyezni a fax adagolójába, tárcsázni kell a címzett faxszámát és megnyomni a megfelelő küldés / start / fax gombot.
Ezután a fax beszkeneli a dokumentumot, majd megkezdi a kapcsolatfelvételt a másik faxkészülékkel. Amikor a kommunikáció létrejön a fax megkezdi az üzenet küldését. Az üzenet befejeztével készülékektől függően visszaigazolás, kijelzőn megjelenő üzenet jelzi a kommunikáció sikerességét vagy sikertelenségét.
 
A fogadó oldalon szintén egy bekapcsolt, telefonvonalhoz csatlakoztatott faxra van szükség. Fontos, hogy a faxban elegendő tinta és papír legyen. A tinta fogyását a készülék, az esetek nagy részében, jelzi. Amennyiben faxkészülékén telefon is található, de faxot vár, úgy a telefont csörgés esetén ne vegye fel. A fax automatikusan kapcsolatba lép a másik készülékkel és a kommunikáció létrejötte után a berendezés elkezdi kinyomtatni az üzenetet.